Tarkatinta

Liza hercegnő és a karácsonyi üveggömb Liza hercegnő szüleivel, Richárd királlyal és Anna királynéval boldogan élt a Birodalom legszebb palotájában. Tágas, napfényes szobájának márványfalait csupa ragyogó gyémánt ékesítette, pihe-puha ágyikóját arannyal és ezüsttel szőtt takaró borította, asztalkáján pompás színes ceruzák, polcain különleges és értékes játékok, meg varázslatos mesekönyvek sorakoztak. Esténként Anna királyné saját maga mesélt azokból a lenszőke fürtös, mélykék szemű kis hercegnőnek szebbnél is szebb meséket tündérekről, manókról, királyfikról és hétfejű sárkányokról. Soha sem kellett a kis hercegnőnek nélkülöznie, és nem kellett kincsein senkivel sem osztozkodnia. Nem ismert gondot és bajt, s mindig akadt játszótársa is. Történetünk idején éppen karácsonyra készült a királyi udvar és persze az egész hatalmas birodalom. Advent első vasárnapja volt, és mire az est leszállt, az idő cudarra fordult. Jóleső érzés volt az egész napon át tartó játék és vidámság utána a kis her...

  Amikor az eső… Csabi izzadt, sovány hátát a sziklafalnak vetve állt, karját összefonva, elmélázva kémlelte a vakítókék égen gomolygó, a világnak ebben a sarkában már csaknem csodaszámba menő két felhőtornyot. Tekintetével egy, az elefántformájú felhő irányába távolodó, mindjobban töpörödő pontot követett. Ez volt a szülei után maradt egyik utolsó kézzel fogható valami, az esőt gerjesztő gép. Ahogyan apa fogalmazott egykor, az élet gépe. Bizony, apa és anya! De nagyon hiányoznak most! Együtt akartak ide jönni, azonban a szülőket Csabi és nagyapa elveszítette. Alig fél évvel a tervezett utazás előtt mentek el váratlanul és örökre egy munkahelyi balesetben. A tragédiát a vízerőmű gátjának átszakadása okozta. Az elszabadult víz magával sodorta a munkájukat végző szüleit is. Ugyan Csabinak csak ennyit mondtak, de a szülők egyik beszélgetését akaratlanul is hallotta, onnan tudta, hogy a gáton volt pár veszélyesnek tűnő, sőt, egyre jobban nyíló repedés, és egyik sem volt valami új kel...

  Tram No. 888   A társaság – egy idősebb pár és egy huszonéves fiatalember – Docklands egyik megállójában szállt fel a City Circle útvonalon 35-ös számmal közlekedő, La Trobe utca felé forduló villamosjáratára. A jármű elejében, közvetlenül a villamosvezető fülkéje mögött foglaltak helyet. A hűvös szél és didergető szürkület után a kívül puha sötétség, belül kissé sápadtsárga meleg és a monoton zakatolás perceken belül eltompította a társaság női tagját, aki egy menetirány szerinti ülésen utazott. Vele ellentétben a két férfi érdeklődő, vibráló tekintettel pásztázta végig az este fáradt tekintetű utasaival zötyögő, W típusú villamos-család masinájának utasterét. Kényelmesen tehették ezt, hiszen a villamosvezető fülkéjének háttal ülve szemük elé tárult a finom eleganciájú kocsibelső egésze. Vagy egy megállónyit zötyögtek már, amikor hatvanas éveiben járó férfi figyelme mégis a villamosvezető fülkéje felé fordult. Kisfiús, játékos vidámsággal igyekezett kikémlelni a vezet...