Jánosok 1914. júniusának 28. napján a messzi Szarajevóban Gavrilo Princip szerb diák Ferenc Ferdinánd főhercegre és hitvesére emelte fegyverét. Azon a napon, mint szerte Európában bármely egyszerű, köznapi ember, a nógrádi hegyek tengerében megbúvó, ott is a Medves-fennsík karjába simuló bányászfalu, Salgóbánya lakói is csak úgy tették a dolgukat, mint máskor. Itt sem gondolt senki avval, hogy a nyár végére megfordul az élete. Július utolsó napjaira aztán a mozgósítás híre elérte a település lakóit. Az első vonalbéli 4. osztrák-magyar hadsereg német vezényleti nyelvű, losonci császári és királyi 25. gyalogezrede hívta hadba őket. Augusztus derekára már Losoncról Galíciába vitte a tagbaszakadt, csákánynyéllel edződött bányászokat a katonavonat. Vagy egy héten át nap mint nap indultak a szerelvények. A katonák s az őket búcsúztató losonci asszonyok és lányok szeme könnyezett is, mosolygott is. Az a vonat a nagy bizonytalanba, soha általuk nem járt földekre, puskatűz elé vitte k