Tarkatinta

  Mese a mókuskerékről   A Nap millió sugara, mint kés pengéje vágta a Balaton-parti sovány fák képét a poros, sápadt gyepszőnyegbe. A parttól távolabb a tó felszíne keretre feszített, csillámporral mintázott, türkizszín selyemkendőhöz hasonlóan, rezzenetlen ragyogott; a lépcsők mellett azonban az önfeledten pacsáló gyerekektől iszapos, homokos, zagyva volt a langymeleg víz. Az árnyak már jó hosszúra nyúltak, a játszótéri csúszda és mászóka sziluettje eggyé olvadva óriási bogárként kúszott egészen a napozópadokig. A padok mellett, a járdán türelmetlen nagymama topogott; Indulni kellene már! Az üdülőben alig egy óra múlva szolgálják fel a vacsorát. A két rakoncátlan unoka mit sem törődött a mamával, nevetve, s egyre vadabbul kupacolták egymás fejére a tófenékről markolt, finom iszapot. Végül a kisebbik, a lányka szemét már csípte a szutykos víz. Kedvét vesztve, botladozó léptekkel indult a lépcső felé. A bátyja a játéktól hevülten, nevetve üldözte, s egy jókora sárgolyóval megcélo