Füllentős Icike meséje Valamikor régen, nagyon régen történt. Június eleje volt, lágy napsütés, üde, koranyári reggel. Kint a csirkék kóricáltak, a szomszéd Mariska néni kiabált az ura után, merthogy a bevásárló listáról lemaradt valami igen fontos dolog, bent pedig Icike készülődött boldogan az óvodába. Hogyne lett volna vidám a kedve, amikor édesanyja végre nem szörnyen kényelmetlen harisnyát készített elő, mint a korábbi hűvösebb napokon. Ma a ruhácskák között a félrecsúszós harisnya helyett egy pár zokni várta, hogy a kislány belebújjon. Icike már szinte teljesen egyedül fel tudott öltözni, éppen csak a hátul lévő gombolással nem bírt. Mikor végzett az öltözködéssel, dicsérő szavakat várva elégedetten körülnézett. Mivel azonban senki sem állt fölötte, hogy méltassa az ügyességét, a játéksarok felé fordult, és Piroskához meg Sárikához, legkedvesebb babáihoz fordult az elismerő szavakért. – Ugye, milyen gyorsan felöltöztem? – kérdezte őket, és sarka körül körbeperdült, két ...
