Tarkatinta

  A vendégség Dél-Korea keleti partvidékéhez közeledve a Seorak-hegység meredélyei uralják a tájat. Az ott megbúvó Sinheungsa templomhoz vezető utat két oldalán kísérő hegyláb, mint a gyermekét hívó édesanya, két kitárt karja magához ölelni készül a szépségeire éhes turistákat. Egy patak völgyében kúszik fölfelé az út. A patak nevét a térkép nem említi, pedig megérdemelné, hiszen évezredek munkájával kristálytiszta vize gömbölyű kövekké koptatta már a meder szikláit. Vize köveken bukdácsolva, szétszakadva, majd ismét összeölelkezve, kis ereket, apró vízfolyásokat magába fogadva egészen Sockhoig szalad, hogy aztán ott feloldódjék a Keleti-tengerben. A hol keskeny, hol szinte folyóvá szélesedő patak medrét lombhullató, ám örökzölddel sűrűn telitűzdelt erdők övezik. A fölfelé kúszó út mentén egyre magasabbra törő hegyormokat szürkésfehér, éles rajzolatú sziklák ékesítik. A Nap fényében ezer árnyalatban tündöklő, egymásba érő sziklák összefonódva, mint csipkeszegő díszítik a Seorak h...

  Liza hercegnő és a magányos sárkány Ez a történet akkor játszódott, amikor Liza hercegnő már meseszép fiatal lánnyá serdült, mondhatni, eladósorba került. Bizony, sok ifjú vetett szemet Lizára. Szerette volna feleségül venni számtalan herceg és gróf. Még a hetedik országból is fordult meg kérő a házban. Liza azonban úgy gondolta, nincs oka a sietségre, majd annak mond igent, aki a szívének kedves lesz, és aki őt igazán ki is érdemli. Teltek, múltak a napok és a hetek, a palota élete csendben, nyugalomban folydogált. Ebben a békességben élt a Birodalom minden lakója. Az ég egy adta világon senki nem gondolt arra, hogy a nyugati határ felől valamiféle veszély fenyegetné ezt a felhőtlen életet. Hanem a Birodalom e szélén ágaskodott egy hatalmas, meredek, sötét szikla. Körülötte tömérdek nagy sötét, sűrű erdő, amit szinte senki sem járt, mert a falvaktól és városoktól igencsak távolra esett. Az a szikla pedig olyan magas volt, hogy a teteje már a felhőkbe veszett. Akinek éles sze...

Liza hercegnő és a karácsonyi üveggömb Liza hercegnő szüleivel, Richárd királlyal és Anna királynéval boldogan élt a Birodalom legszebb palotájában. Tágas, napfényes szobájának márványfalait csupa ragyogó gyémánt ékesítette, pihe-puha ágyikóját arannyal és ezüsttel szőtt takaró borította, asztalkáján pompás színes ceruzák, polcain különleges és értékes játékok, meg varázslatos mesekönyvek sorakoztak. Esténként Anna királyné saját maga mesélt azokból a lenszőke fürtös, mélykék szemű kis hercegnőnek szebbnél is szebb meséket tündérekről, manókról, királyfikról és hétfejű sárkányokról. Soha sem kellett a kis hercegnőnek nélkülöznie, és nem kellett kincsein senkivel sem osztozkodnia. Nem ismert gondot és bajt, s mindig akadt játszótársa is. Történetünk idején éppen karácsonyra készült a királyi udvar és persze az egész hatalmas birodalom. Advent első vasárnapja volt, és mire az est leszállt, az idő cudarra fordult. Jóleső érzés volt az egész napon át tartó játék és vidámság utána a kis her...