Lola gazella története A végtelen szavanna fakózöld, poros füvét kecses gazellák csordája legelték békésen. Vacsoraidő volt, a fényes napkorong bejárta napi útját az égi pályán, narancsszín takarót húzott magára, aludni készült valahol távol, a Kilimandzsáró fehércsipkés szirtjei mögött. A bájos, könnyűléptű jószágok java része vidáman habzsolt, míg egyikük, most éppen Nonak, a legerőteljesebb növésű, rangidős gazella gyanakvó tekintettel fürkészte a határt. Különösen a közelben fekvő, bozótos, bokros területet, amelyet követően, úgy egy iramodásnyira, egy kis időszakos patak mentén fák sűrűje magasodott. Alig fél órája a zsiráfok arról a területről riadtan vágtattak a nyílt pusztaság felé. Csak nem valami veszély leselkedik rájuk? Egyszerre Lola, a fiatal, alig egyesztendős kis gazella lépdelt Nonak mellé nagy büszkén, önbizalommal telve. – Hé, Nonak! – szólította meg őt, meglehetősen közvetlen hangnemben. – Nézd, ott, a patak irányában, a bokrok között mennyivel zö...