Tarkatinta

  A feketefenyő álma   A hegyes-völgyes tájat az éjjel friss, lágy hó takarta be. A lágy hódunyha odafönn, a lankás, kopár, elnyúló Godén-tetőn ellentmondást nem tűrve bezárta mélyébe az utolsó buszok motorzaját, a tűzifa fejszecsapástól feljajduló hangját. A falu halk moraja belecsendesedett a délutánba. A szekérjárta dűlőút a gerincet lezáró Kis-dombhoz érve enyhén balra fordult, majd az út kissé széjjelfutott, hogy csipke és szederbokrok buja dzsungelén át a Hegyes-hegy fenyőinek széttáruló zöldje alatt egy másik, homokba vágódott földútba torkolljon. Csend uralta a hegyet, a dombot, ölébe vonva édes álomba ringatta a fehér dunyha alatt megpihenő világot. Szinte semmi sem mozdult. Hogy mégis van még éber lélek, csupán a Kis-domb oldalát fedő simaság szegélyét csipkéző apró cinkelábak nyoma mutatta. Más napokon a domboldalt már a déli harangszóra fényesre csiszolta a siserehad szántalpakkal, most híre sem volt gyerekzsivajnak, szánkók surranásának. Aztán ezt a puha varázst megt