A vendégség Dél-Korea keleti partvidékéhez közeledve a Seorak-hegység meredélyei uralják a tájat. Az ott megbúvó Sinheungsa templomhoz vezető utat két oldalán kísérő hegyláb, mint a gyermekét hívó édesanya, két kitárt karja magához ölelni készül a szépségeire éhes turistákat. Egy patak völgyében kúszik fölfelé az út. A patak nevét a térkép nem említi, pedig megérdemelné, hiszen évezredek munkájával kristálytiszta vize gömbölyű kövekké koptatta már a meder szikláit. Vize köveken bukdácsolva, szétszakadva, majd ismét összeölelkezve, kis ereket, apró vízfolyásokat magába fogadva egészen Sockhoig szalad, hogy aztán ott feloldódjék a Keleti-tengerben. A hol keskeny, hol szinte folyóvá szélesedő patak medrét lombhullató, ám örökzölddel sűrűn telitűzdelt erdők övezik. A fölfelé kúszó út mentén egyre magasabbra törő hegyormokat szürkésfehér, éles rajzolatú sziklák ékesítik. A Nap fényében ezer árnyalatban tündöklő, egymásba érő sziklák összefonódva, mint csipkeszegő díszítik a Seorak h...